AZ ARANYKOR VÉGE
|
Skanzen:
Geõcze Zoltán - gitár, vokál Irmalós Gábor - dobok, tánc Lipták Tibor - gitárok, ének Tomcsányi Tamás - basszusgitár |
Közremûködtek:
Ányos Andrea - hegedû, vokál Káplár Rita - vokál, szintetizátor Zene: Skanzen Szövegek: Lipták Tibor, kiv. B2 népdal |
| A | B |
| Szemben a kelõ Nappal MP3 | Az aranykor vége MP3 |
| Festett Hold MP3 | "Fuvadoz a szellõ" MP3 |
| Kilenc csillag MP3 | A kiválasztott MP3 |
| A múló világ felett MP3 | PokoljárásMP3 |
| Közjáték MP3 | Megváltás MP3 |
A,1. Szemben a kelő Nappal
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Tüzet hoztam Napszekéren,
Vizet felhőt űző széllel.
Megfürödtem mindkettőben
Tizenkét fénylő reggel.
Repültem a gondolattal.
Madarak közt láthatatlan.
Lelkemet lelkednek adtam.
Tiszta lángot gyújtva.
refr.: Megigéző szemekkel,
Megbabonázva énekelj:
Szemben a kelő Nappal!
Sziromtestű éjszakákon
Csillagfénnyé átváltozom.
Ezer évig rejtőzködöm
Tündérszárnyú álmok közt.
Elbűvölő kék fényvarázs,
Átlépek a Hold kapuján.
Lelkemet lelkednek adom.
Tiszta lángot gyújok.
refr.
A,2. Festett Hold
~~~~~~~~~~~~
Urak a színfalak mögé rejtőzve
Cirkuszt, s jelmezt fizetnek a népnek.
Egy reklámfilmből a Hold néz ránk.
S fölöttünk sötét éji ragyogás.
refr.: Változz át, két alakban élj tovább!
Változz át, csillagunk garabonciás!
Táncosnők jönnek, bőrük mint az alkony,
Óvatos légy, már szólnak a sípok.
Szirének ők, az éj árnyai,
Nevetve dalolják szíved titkait.
Viharszárnyú vad, bíbor felhők,
Egy toronyház tetején megáll az idő.
Ki lesz az első a próféták közül?
Hányféle jövőt jósolnak nekünk?
refr.: Változz át, két alakban élj tovább!
Változz át, csillagunk garabonciás!
Változz át, madárdalra táncot járj!
Változz át, csillagunk garabonciás!
Urak a színfalak mögé rejtőzve
Cirkuszt, s jelmezt fizetnek a népnek.
Egy reklámfilmből a Hold néz ránk,
S fölöttünk sötét éji ragyogás.
Fagyos testével átölel a szél,
Íme a Cirkusz a pokol mezején.
Az aszfaltrétegen ólomszín árny,
Festett Hold egy bunker falán
refr.
A,3. Kilenc csillag
~~~~~~~~~~~~~~
Riadt szívvel akartalak,
Éjbe búva sóhajtozva.
Mint egy folyó a medrében,
Úgy kavargott a szerelmem.
Kígyóként kúszik, kígyóként ölel,
Vakító fény a hónál fehérebb.
Elmegyek, érzem betakar az ősz,
Sóhajom sötét ködrózsává nő.
refr.: Az időtlen álmok közt
Harangok kondulnak,
A valóság ablakán már nem látlak
Az alvó víz tükrébe merítem arcomat
És csókolom búcsúzó álmomat.
Kilenc csillag közé rejtem
Kilenc csillag közt szerelmem
Felhő lesz a takarója,
Telihold a jó pásztora.
Hideg most a folyó, hideg most az éj,
Hidegláz üldöz végig hazafelé.
Halott madár az abalkom alatt,
Szelet és vihart hoz majd a holnap.
refr.
A,4. A múló világ felett
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ködfátyolban a partok között feszülő híd,
Szirmokat sodor az alattam örvénylő víz.
Egyedül vagyok, de érzem, hogy itt vagy, s a széllel táncolsz,
Körbe és körbe, újra meg újra még látom az arcod.
Egy régi könyvből a széllel súgod: -a vízbe hullt az ég-,
A halált hívó, reszkető hangon: -egy tánc az öröklét-,
Költöző madár szíved már messze, ezüst erdők felett száll,
S az utolsó szirmot a kezemből a víz sodorja tovább.
refr.: Körbe, körbe, táncolj a széllel,
Táncolj örökre,
A múló világ felett.
A,5. Közjáték
~~~~~~~~
Látom a tüzet, mint éhes vadállat,
A Föld húsából tép romlatlan izmokat.
Erőszak, fegyver, vér, robbanás,
Köznapi hírek a keleti partoknál.
refr.: Oh..., még egyszer kísérj el engem!
Oh..., holdkönnyes mezőkre viszlek!
Oh..., még egyszer fekudj a földre!
Oh..., és felejts el mindent...
Látom a bírót az ítélet szikláján,
Keselyűket hízlal saját hulláján,
Felém sodródik a színtelen erekben,
S az üvegfal mögött a halál énekel.
B,1. Az aranykor vége
~~~~~~~~~~~~~~~~
Két fiú térdel egy homokrakás oldalában
Műanyag indián katonák közt,
S fönt az égen egy repülő száll tompán búgva,
Mint kárhozott a tiltott part felett.
A két fiú sárkányt repít a déli szélben,
Lihegve futnak a fűben egy óriáskört.
Egymásra néznek, s háromra mondják felnevetve:
-Engedd barátom, engedd hadd repüljön!
A két fiú a csomagmegőrző előtt megállva
Búcsút mond minden múló percnek,
És már mennek, riadt arcuk, mint sápadt csillag
A nyugvó Nap elhaló fényében.
Az aranykor vége, elveszett föld a messzeségben,
Idegen házakra hulló sárkánykönnyek.
Az aranykor vége, vad szelek rázzaák a görgbe fákat.
A képzelet fénytelen, üres kristálycsillag.
Kevés a hely, kevés az idő, koldusok nyomorult hada menekül.
A képernyők mögé zárt világban a halál szemei mindent látnak
A kapukon belül üvölt a csend, bohócok húzzák a harangkötelet.
A két fiú sötét szemüvegben bombát visz egy kopott bőröndben.
Két fiú térdel a feszület előtt imádkozva,
S a kopott bőrönd a végső percet várja...
B,2. "Fuvadoz a szellő"
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kimenék az útra,
Lenézék az úton,
Látom édesömet,
S ő is láta engem.
Ne menj el édesöm,
Ne hagyj itt engemet,
Mert megveszen engem,
E hideg havasa.
Fuvadoz a szellő,
Azt se tudom merrül.
Alul e, vajh fölül,
Vajh édesöm felül.
B,3. A kiválasztott
~~~~~~~~~~~~~~
A nap utolsó óráját űzi,
Útra készül a halál.
Csontkaszáján fekete varjú,
S a dombon ördög trombitál.
Három férfi egy dohos ivóban némán issza borát,
Már mindenki elment, csak ők voltak maguk, hárman az asztalnál.
A vibráló fényben a gyertyatűz lángja egy kés élén táncol,
A kezükben kártya -a szokásos osztás- törött, sárgult lapok.
refr.: A nap utolsó óráját űzi...
Aki ma veszít a halálnak fizet, az alku most erről szól,
Napkeltéig egy életet kiont, kit a szerencse elhagyott
Mindhárman félnek, de visszaút nincsen, hisz férfinak születtek,
Egyetlen lap dönt, elsápadt arcok, vergődő remények.
refr.: A nap utolsó óráját űzi...
A játéknak vége, s a vesztes már indul, hogy végzete vezesse,
Sötét az út, s a sűrű erdőben párát lehel a csend.
Átkozott éjjel, ki jön majd szembe, ki lesz az áldozat,
Barát vagy testvér, az aggódó asszony, a sors kit választ?!
refr.: A nap utolsó óráját űzi...
Rettentő képek az őrület hajtja, a szíve beleszédül,
A holtak szelleme új arccal táncolja k0rül.
Az övéből kést ránt, s már tudja ma éjjel kit fogad a révész,
S a derengő ég alatt széttárt kezekkel fekszik az út szélén.
refr.: A nap utolsó óráját űzi...
B,4. Pokoljárás
~~~~~~~~~~
Kővé dermedt égbolt
Embertestű fák felett,
Táltos-madár vérem
Piroslik a fűben.
Az éj mélységes árnyéka
Kilőtt nyílként felém suhan,
Pusztító és végtelen,
A föld remegve nyílik meg.
Egyetlen kiáltás
A halál ajkú mélység,
Súlytalan, sötét árny
Visz magával lefelé.
Csillagom, szép kedvesem!
Szabadíts meg engemet!
refr.: Hívj szerelmem, szívem!
Ne hagyj elveszni engem!
Hívj kedvesem dallal!
Hívj az ébredő Nappal!
B,5. Megváltás
~~~~~~~~~
Kitárt karral az esőben állva,
Vén, ráncos arccal az ég felé fordult,
Dermesztő, zord és mozdulatlan,
Akár egy ősi, rontó varázslat.
A múló kort, mely bűneit őrzi,
Az emlékek tátongó fájdalmát,
Mossa az eső, mégsem múlik,
Hiába várja a feloldozást.
refr.: Hol az a fény, az angyali tűz?
Hol az a hang, a mennyi kürt?
Hol az a fény, amely megszabadít?
Hol az a hang, amely magához hív?
És ő semmit, semmit nem lát,
Majd remegő lábbal a földre rogy,
S nyitott tenyérrel az esőtől ázott,
Sártól habzó földbe markol.
refr.
Mégegyszer felnéz és egy lányt lát,
Szemében tiszta, ártatlan csodálkozást,
A kezét nyújtja a szürke ég alatt,
S megtisztul a látható világ.
refr.